AZ OLVASÓKHOZ
(talán lesznek)
A JÖVŐ FILOLOGUSAINAK
(ha egyáltalán lesznek)

Mint ex-bölcsész tudom, milyen kínkeserves munka egy mű születésének körülményeit kikutatni. A jövő kutatómunkájuk megsegítésére leírom munkám létrejöttének történetét.

A gyűjteményben előforduló egyik dolgozat, a „Homérosz haragja” még egyetemista koromban íródott, de elkallódott, és mostanában kellett rekapitulálnom. Amikor írtam, még úgy tanultam, hogy a Homér kori görögök még analfabéták voltak, de ez már megdőlt, így az ötlet értelmét vesztette, de azért bennhagytam a gyűjteményben. (Lásd ott.)

Petőfi terjedelmes postumus életrajza is régen született. Máté még gimnazista korában egy házi feladatot kapott szabadon választható témára. Javasoltam, írjon arról, mi lett volna, ha Petőfi nem esik el a segesvári csatában. A téma nem nyerte el tetszését, de az enyémet igen. Meg is írtam az első részét, (lásd ott) és legépeltettem egy profi gépíró kisasszonnyal, (oroszul pisbárisnya). Ennyit az előtörténetről.

70 éves koromban beiratkoztam egy számítógép-tanfolyamra, de nem tanultam meg számítógépen írni. Nem sokkal ezután két antirákos operáción estem át, elvesztettem beszédképességemet, és bice-bóca lettem. Semmit se tudtam csinálni és feleségem tiszteletbeli özvegyasszony lett. Tanácsára egy barátunk, Bánfalvi-Gutenberg Brúnó bevezetett az elektronikus betűöntés és betűszedés tudományába. Azóta szorgalmasan írok. Minden rosszban van valami rossz, amint azt magatok láthatjátok feleim szümtükvel. Kódexem illumitátora leányom, Katalin volt, mert képet beszerkeszteni nem tudok.

A modern irodalomtudomány nagy súlyt helyez az olvasói reflexiókra, ezért a jövendőbeli gáborológusok miatt örülnék, ha egyes dolgozatokról közölnétek észrevételeiteket, rámutatnátok hibáira, esetleges erényeire.