Régen, mélyen az „átkosban” esett meg a história, ami azt a gondolatot szülte, hogy „klaviatúrát”ragadjak.
Tanulmányi kirándulást vezettem építész hallgatóimnak az Üzbegisztáni Taskentbe. A tanulmányi kirándulások benne voltak az évi tantervben. Az alsóbb három évfolyamon, évente 3-4, két- háromnapos kirándulások voltak tanárvezetéssel Magyarországon, természetesen az egyetem költségén. Ez a kb. 10 alkalom jó honismeretet jelentett, f?leg szakmai szempontból. Magasabb évfolyamon külföldi tanulmány utak következtek, de csak válogatott diákoknak. A mi csoportunk 10 f?b?l állt. Az útiköltséget az egyetem fizette, a külföldi szállást és zsebpénzt a csereegyetem fedezte, a költ?pénzt a diákok farmerkereskedelem útján egészítették ki.
A repül?jegyek rendelése is az én dolgom volt. Úgy intéztem, hogy legyen egy napunk Moszkvában. A cuccainkat bepakoltuk egy moszkvai barátom lakásába, és irány a Vörös tér és a Kreml. Éppen elkezdtem el?adásomat, amelyben összehasonlítottam a Kreml két f? templomát, az Uszpenszkij és az Arhangelszkij templomokat, amikor megláttam hallgatóságom soraiban egy, a televízióból ismer?s feln?tt arcot. Az illet? magasrangú párt-, vagy kormánytisztvisel? volt, akinek valamilyen államközi tárgyalás szünetében vendéglátói egy turisztikai csemegével akartak kedveskedni, és adtak is hozzá egy csicserg? idegenvezet?t, aki bizonyára elmondta, hogy hány tonna aranyat használtak fel a hagymakupolák bearanyozására. Az úriember, illetve akkor elvtárs, otthagyta a hölgyet és hozzánk csatlakozott. Meghallgatta, és gondolom, érdekesnek találta szakmai eszmefuttatásaimat. A végén udvariasan biccentett, nem szólt egy szót sem és csatlakozott kirendelt kísér?jéhez és folytatta el?írt programját, feltehet?leg a szemben lév? GUM áruház alagsorában lév? titkos boltba, ahol a helybelieknek elérhetetlen árucikkekkel akarták ?t elkápráztatni. Vehetett igazi francia kölnit, spanyol nadrágtartót és indiai óvszert. de ez már nem ide tartozik.
Akkori spontán el?adásomat most, persze alapos kiegészít? felkészülés után, szeretném olvasóimmal megosztani. Hátha az olvasókat az itt szerzett ismeretek pont úgy a miniszterelnöki székbe röpítik, mint hajdani moszkvai vendéghallgatómat.