ELŐSZÓ
Leírom a mű születésének történetét, hogy ezzel megkönnyítsem a jövő filológusainak nehéz kutatómunkáját, hogy autentikus forrásból jussanak hozzá a számukra fontos adatokhoz. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor Máté még középiskolába járt azt a feladatot kapta, hogy írjon fogalmazást (így hívták annak idején az esszét) szabadon választott témából. Hirtelen felindulásból azt javasoltam, hogy mivel Petőfi holtteste Segesváron nem került elő, hátha nem is halt meg. Érdekes lenne leírni további történetét. A téma akkor napirenden volt, mert egy gazdag kazángyáros, pénzt és fáradságot nem kímélve expedíciót szervezett a szibériai Barguzinba, hogy exhumáltasson egy Petőfinek tulajdonított csontvázat.
Az ötletre Máté nem volt vevő, de a gondolat szöget ütött a fejembe és a szög okozta koponyalékelésen keresztül lassan kicsorgott a mű első kötete. Ez 1995 körül történt.
Ezt a szöveget még írástudatlan, elektronikus analfabéta koromban írtam és letisztázására egy profi gépírónőt kértem meg. A gépírókisasszonyt oroszul pisbárisnyának hívták, és egy színdarabban Remingtonova névre hallgat.
Azután a téma pihent vagy tíz évet. 2011-ben kioperálták a gégémet és elvesztettem a tagolt emberi beszéd képességét. Bölcs feleségem azt javasolta, hogy tanuljam meg a számítógép használatát. Ennek szükségességét én is már éreztem. Be is iratkoztam egy tanfolyamra, de ott nem jutottam semmire. Most viszont lábadozásom alatt egy barátunk a szabadidejét rám pazarolta és Gutenberg Brúnó álnéven bevezetett az elektronikus betűszedés tudományának alapjaiba. Ezen ingatag alapokra építve írogatok mindenfélét, és néha sikerül rábeszélnem valakit, hogy olvassa el az írásműveimet.
Családom birkatürelemmel tűri, hogy percenként szaladok hozzájuk, hogy segítsenek kimenteni a gonosz hétfejű számítógép karmaiból. Most már kissé megszelídült a sárkány, és hozzá mertem fogni a Petőfiről szóló dolgozat befejezéséhez. Ezt az első résszel ellentétben magam pötyögtettem le, Kati lányom gondos ellenőrzése mellett.