?srégi kérdés, hogy emberiség egyazon helyr?l származik-e, vagy más-más földrajzi környezetben jött-e létre. Ehhez kapcsolódik az a kérdés is, hogy az ?semberek egy azonos nyelven beszéltek-e és mindenki értette a másikat. A mi szempontunkból mellékes, hogy a nyelv – a homo sapiens legnagyobb találmánya – hogyan alakult ki. Amíg mindenki hiteles dokumentumnak tekintette a Bibliát, a kérdés fel sem merült. A hely adott, az Édenkert, az ?sszül?k névr?l ismertek: Ádám és szó szerint oldalbordája, Éva. A hücpe okoskodók legfeljebb arról értekezhettek, amire a büchli nem tér ki: milyen nyelven kommunikáltak az édenlakók egymással és a teremt?jükkel, aki azonos a híres kétkötetes bestseller szerz?jével.
A Biblia ezen hiátusa szélesre tárta a vita kapuját. Talán nincs olyan nyelv, amelynek tudósai ne aspiráltak volna az Édenország hivatalos nyelvének rangjára. Mint tudjuk, Horvát Árpád, aki Pet?fi Sándor utóda volt Szendrey Júlia ágyában, a sajátját jelölte meg, mint ?snyelvet, nem különbözve ebben német, angol, flamand stb. kollegáitól. A délibábos nyelvészkedés tehát nem hazai találmány.
A legelterjedtebb változat szerint az ?snyelv a héber volt, és azért maradt meg, mert a zsidók fachéban voltak a babiloniakkal, és nem vettek részt a Bábel-projektben. A közös nyelv iránti érdekl?dés akkor vált igazán fontossá, amikor a latin kezdett kimenni a divatból, és a tudományos munkák kezdtek anyanyelven megjelenni. Számtalan m?nyelv-ötlet merült fel, amelyek közül az
eszperantó a legismertebb.