BOR-KALÁN NEMZETSÉGBELI BÁNK ÉS MERÁNIAI GERTRUDIS KIRÁLYNÉ SZOMORÚ TÖRTÉNETE
A magyar drámairodalom felh?vel borított egén két alig pislákoló csillag dereng át: a Bánk Bán és az Ember Tragédiája. “Mi az oka, hogy Magyar Országban a játékszíni Költ? mesterség lábra nem tud kapni?” (Katona József) Ha maga a drámaíró nem tudta, a többiek honnan tudnák? Bezzeg a lírai Költ? mesterség lábra tudott kapni, de hiába. Egy magyar publicista az Írországi Napló cím? könyvében azt írja, hogy a magyarok hibáztak, hogy nem fogadták meg II. József tanácsát és nem tértek át a német nyelvre. Ki ismerné Swift, vagy G. B. Show nevét, ha ókelta nyelven írtak volna? Lenne-e századunkban nagyobb költ? André Adynál? Igaz, nehéz elképzelni, hogy hangzik németül “kúnfajta nagy szem? legény”.
Mindezt a “magam mentségére” írom, mert a cím azt sugallja, hogy most megszületik a 101-ik elemzés és m?bírálat Katona József agyonelemzett és agyondicsért színm?vér?l. Én pedig más utat választottam. Megpróbálom megtudni, kik voltak a darab igazi szerepl?inek a modelljei valóságban, mit tudunk róluk, és mit tudhatott a szerz?. A darab szempontjából ezek az ismeretek teljesen érdektelenek, mint az a tanulmánya a magyar és Magyar nev? orvosnaktanárnak, aki a Shakespeare-i szövegb?l kiókumlálta, milyen méreggel ölte meg Klaudius az öreg Hamlet apukát. Mit ad hozzá a darabhoz? Legfeljebb a szerz? doktor úr méregtani m?veltségét bizonyítja.