A múlt század közepén volt egy keser? anekdota: élt a Duna partján két sell?. Buda és Bécs. Az egyik szép volt, és a szürke Duna partján lakott, a másik csúnya volt, de a kék Duna partján élt. Az egyik, a szebbik rosszul ment férjhez, mert sokan meger?szakolták – err?l fog szólni ez a kis írás –, a másik, a csúnyábbik sz?zen élt, és gazdag férjet kapott. A szép sell? akkor sem mehetett volna jobban férjhez, ha makulátlanul élt volna, mert egy feketetengeri üdül?helyen a nagybácsik odaígérték egy koldusszegény, de er?szakos v?legénynek. A csúnyácska kékdunai sell? végül egy gazdag milliomos hitvese lett. Nem kell higgyünk a XX. század anekdotáinak, mert az a század gonosz volt. Ám a vicc igaz. A viszonylag békés XIX. században nem is hitte senki, hogy utána a borzalmas XX. század következik.
A sell?k sorsa jól jellemzi a XX. század történetét, de a szerz? maga nem tudja, hogyan kell egy pikkelyes alsó test? sell?t meger?szakolni, még arra sem emlékszik, mit kell tenni egy antropomorf sell?vel. Miután nem tudja, hogy kell egy Buda-sell?t meger?szakolni, ezért ír Buda ostromairól. Aki nem tudja, az ír róla, de ha már írni sem tud a tárgykörr?l, akkor legalább tanítja. Én a tudatlanság középállomásánál tartok.
Az alkotmányunk (alaptörvényünk) sziklaszilárd, de csak egy tutifix pontja van: Magyarország (a Magyar Népköztársaság, a Magyar Köztársaság, Magyarország) f?városa (székesf?városa) – Budapest.
Egy alkotmány – a konstitúció reformkori tükörszava – általában rögzíti, hogy mi az ország f?városa. Ott vannak a csúcshivatalok, az adminisztratív és egyházi f?hivatalok, és ott székel, ha még megmaradt, a király és udvara is. Szokás, hogy ez az ország legnagyobb városa, történelmileg kialakult központja és versenytárs nélkül csak egy van bel?le.
Volt ország, Oroszország, amelynek két f?városa volt: Moszkva és Szent-Pétervár. Igaz, elég nagy volt ahhoz, hogy megengedhess magának ezt a luxust. Vannak országok ahol egy-egy f?hivatal, például a Legfels?bb Bíróság vidéken tanyázik. Más országokban maga a f?város is vadonatúj képz?dmény, stb., stb.
Az általános szabály alól, mint látjuk, sok kivétel van, ami er?síti a szabályt. (Ez az egyik legbl?debb közhely: a kivétel tudniillik gyengíti a szabály érvényességét). Kezdjük azon, hogy még alkotmány sincsen minden országban. A legrégebbi alkotmánypótléknak az angol, 1215-ben kelt Magna Chartát tekintik, amelyet 7 év csúszással követ magyar társa, az Aranybulla. Angol barátaink megrekedtek ezen a primitív szinten, és azóta sem voltak képesek egy igazi, írott alkotmányt összefabrikálni.
Igaz, mi se siettük el a dolgot, és az els? írott alkotmányunkat a „Tanácsköztársaság Alkotmánya” címmel a Forradalmi Kormányzótanács fogadta el 1919. április 2-án. Jellemz? a kor internacionalista szemléletére, hogy az ország – mint mulandónak elképzelt fogalom – megnevezése a dokumentumban nem is szerepel.