Történetünket nem kezdhetjük Ádámnál és Évánál, pedig Madáchtól tudjuk, hogy Éva teherbe esett, így büszkén mondhatná barátn?inek, hogy ? lett az emberiség ?sanyja. Éva jogos hencegése nem csak azért lehetetlen, mert nem is voltak barátn?i, akiknek elhíreskedhetett volna a jó hírrel. Ám ha lettek volna, akkor se tudnánk, milyen nyelven közölte volna a világraszóló szenzációt. ?si tudományos vita tárgya, hogy Paradicsomföldön milyen nyelv járta? Az éles polémiában hazai nyelvészeink is kivették részüket és meggy?z? etimológiai érvekkel bizonyították, hogy az els? házaspár magyar nyelven perlekedett egymással. Hogy néha veszekedtek, azt semmilyen korban se vitatta semmiféle józan emberismerettel megáldott tudós.
Dolgozatunk a magyarok és a szlovákok ezeréves együttélésér?l és közös történelmér?l fog szólni. Minden valamire való munka el?ször meghatározza tárgykörét. Mi szemrebbenés nélkül olvasunk egy „Magyarország története” cím? könyvet, amely egy hajdanvolt ország területén zajlott eseményeket ír le. Tudjuk, hogy ez az ország 100 éve nem létezik. Soha sem volt a kezemben olasz történelemkönyv, de feltételezem, hogy Caius Julius Caesar pont úgy az olasz történelem szerepl?je, mint Benito Mussolini. Pedig Olaszország alig 150éve létezik. Németország is csak 150 éve van egységes formában a térképen, s?t a mai formájában alig több mint 20 éve. Hozzáért?k szerint az nem véletlen, hogy századokon keresztül kis hercegségekre tagolódott.
Ad abszurdum, képzeljük el, hogy a hidegháború idején Nyugat felajánlotta volna, hogy az NSZK-t csatolják az NDK-hoz. A Szovjetunió tiltakozott volna. Nem kell még egy nagy szocialista ország, a leghatalmasabb szövetségest, Kínát is alig tolerálja. A valóban megtörtént fordított esemény szintén nem töltötte el lelkesedéssel a nyugati hatalmakat. Egy gigászi monstrum Európa közepén senkinek se kell.