Az ipartörténészek (ismert idegen szóval: indusztriológusok) régen vitatkoznak azon, melyik mesterség a leg?sibb. Akik a kalózkodást preferálják, arra hivatkoznak, hogy a Fels?-Paleolit korból a felszínre került a tengeri üledékes rétegb?l egy megkövült fekete zászló, amelyen egy koponya primitív ábrázolása látható. A másik ?si szakma primátusát pártolók arra hivatkoznak, hogy nekik nem lehetett zászlajuk. Mit festhettek volna rá?? Az MKSZ, azaz a Magyar Prostituáltak Szövetsége, azóta is küzd els?bbségük elismertetésért. Tagadják az ókori jelszó egyedülvalóságát: „Navire necesse est” (hajózni muszáj). No és b…nem muszáj? A két tisztes iparképvisel?i amúgy jól megférnek egymással, f?leg a tengerparti tavernákban, „hol szitkokkal telnek meg az éjek, s csiklandott ringyók részeg sikolyával”.
A kalóz-mesterség neve elvesztette véres és kegyetlen mellékzöngéjét. Úttör? korú gyerekek gyakorlatoznak „Kalóz” típusú 9m-es vitorlájú, háromszemélyes hajókon. Jellemz? a hazai nagyotmondásra, hogy ezt a kis lélekveszt?t hajónak mondják. Az angoloknál a több száz autót és kamiont szállító komp neve „boat” (csónak). Én is csak kalóz a hajóosztályra szereztem vízi-jártassági engedélyt. A vendéglátóipar is szívesen alkalmaz ijeszt? elnevezéseket: rablóhús, zsiványpecsenye, képvisel?fánk. Viszont „Prosti” márkájú nyalókát, vagy gumicukrot nem látni a szupermarketek polcain.
A kalóz szó a török kalauz szóból származik, ami vezet?t jelentett, és ma is él ebben ez értelemben: révkalauz és kalauzol formában. Ezek a révkalauzok az Adrián gyakran zátonyra futtatták a hajókat, ezzel kiszolgáltatva a rakományt b?ntársaiknak. Így született un. szóhasadással (paronimia) a „kalóz”. Gyakori jelenség, amikor apró hangtani, vagy alaktani különbség megváltoztatja a szó értelmét, vagy akár stilisztikai hangulatát. Nem mindegy, hogy valakinek fia, vagy fiúja, neje, vagy n?je van, pisil, vagy… Miután a BKV, leánykori nevén BESZKÁRT, megszüntette a kalauzi stallumot, az a pesti gyerek, akinek nem volt vidéki nagymamája, nem játszott a villamos-társaság által nagylelk?en az óvodáknak ajándékozott igazi lyukasztókkal, mert hisz ezeket nem látta a Kalauz bácsiknál.
Hogy dolgozatunknak tudományos látszatot kölcsönözzünk, idézzük a kalóz szó néhány megfelel?jét, amelyek csak szakkönyvekben fordulnak el?: privateer, filibuszter, bukaner, korzár. Ezek mind mást és mást jelentenek, de szótörténeti-etimológiai magyarázatuktól eltekintünk, mert akkor sohase jutnánk el az els? véres csatajelenethez. A magyar is ismer a szakmákon belül finom különbségeket: kazánkovács és patkolókovács, épületasztalos és m?bútorasztalos, stb. et cetera.
A tudományos igényesség ugyancsak megköveteli a precíz pontosságot, azt, hogy tárgyunkat a legmodernebb álláspontoknak megfelel?en meghatározásszer?en definiáljuk. Idézzük az ENSZ 1982-es Tengerjogi Konvencióját (United Nations Convention on the Law of the Sea): Kalózkodás a tengeren, illetve a parton, hajón mozgó elkövet?k által elkövetett szervezett rablás. Aki eddig mást gondolt, most már biztosan tudhatja, mi a kalózkodás.
Miután tudjuk, hogy a kalózkodás a leg?sibb mesterségek egyike, illik beszélni a történelmér?l is. Az olvasó feltételezett türelme, valamint a szerz? érdekl?dési köre behatárolja azt a földrajzi területet, amelyre tárgyunkat kiterjesztjük. Ne tekintsék rasszizmusnak, hogy a kiváló navigációs tehetséggel megáldott polinéz kalózokkal nem foglalkozunk, akik ezer kilométereket tettek meg a Csendesnek becézett óceánon mindenféle m?szer nélkül. Mi csak a mi Európánkkal foglalkozunk. Ez nem azonos a tankönyvek Európájával. Ebbe beletartozik Egyiptom, Mezopotámia, Közel-Kelet, s?t Amerika is.
A világirodalomba Szerb Antal szerint egy fél tucat ország írója tartozik bele. A világtörténelem is Európa-centrikus, középpontjában a Földközi-tengerrel. Fél?, hogy ez idejétmúlt felfogás, de a szerz? is b?ven idejét múlta. Bármilyen monumentálisak is a Dél-Amerikai piramisok, vagy Timbuktu romjai, engem hidegen hagynak, pedig a forró égövön helyezkednek el. Az egyetlen igazán nem Európa-központú „Világtörténelem”, amely könyvespolcomon valaha porosodott, egy szovjet tízkötetes sorozat volt, amely valóban az egész világ történelmével foglalkozott, Koreát, Indonéziát és ezekhez hasonlókat is beleértve. Olyan kibírhatatlanul – amúgy t?lem nem idegen – osztályharcos szemlélet? volt, hogy elajándékoztam, felszabadítva ezzel 0.7 folyóméter polcfelületet. Bármilyen vastag is volt egy-egy kötet, a lapos vulgármarxizmus mintapéldája lehetett volna.