Fél évszázaddal ezelőtt kezembe került egy több mint százoldalas kandidátusi disszertáció, a szokás szerint fekete műbőrbe kötve. Kézzel szedett aranybetűs címmel: „ A grammatikai nemek a magyar nyelvben”. Nem olvastam el, mert tudtam a dolgozat végkövetkeztetését, miszerint nyelvtani nemek a magyar nyelvben nem léteznek. Most már sajnálom, hogy kihagytam ezt az épületes euvre-t, mert nem tudom, hogy a jeles doktorandusz, mivel hízlalta fel egymondatos konklúzióját? Talán megírta, hogy párhuzamosan a többi Európában használt indóeurópai nyelvvel, léteznek más „nemtelen” nyelvek is ( az összes finn-ugor, a türk, a mongol, a bantu, stb). Maguk a szomszédos indo-európai nyelvek is csak gyenge utalásokban őrizték meg az ősi, mitikus eredetű nyelvtani nemeket: személyes névmások és névelők formájában, ha az adott nyelvben egyáltalán léteznek. (der. die, das, le, la). Ezek egyike-másika csupán két nemet különbözet meg, a semleges nem elkallódott. Az élő nyelvek közül a szlávok nyelvében maradt meg az ősi hármas nemenkénti felosztás, esetleg élő és élettelen alcsoportokkal súlyosbítva a nyelvtanulók helyzetét . Lehet, hogy a szerző kitért arra is, hogy a nyelvújítás korában egyesek röstellték, hogy a magyar nyelv olyan szegényes, hogy még a nyelvtani nemeket sem ismeri. A gróf-grófné és hasonló szópárok mintájára, a „né” szócskát hozzá javasolták ragasztani minden főnévhez, hogy nekünk is legyenek nőnemű főneveink. Hazaszeretetből a nyelvészek általában jelesre vizsgáztak. Napjainkban is virágzik a délibábos nyelvészkedés, amely köz-nem-ismerésnek örvendő nyelvünk presztízsét emelni szeretné és ősi nyelvekkel akarja rokonítani.
A cím láttán az olvasó is egymondatos dolgozatot várna. A magyaroknak semmi közük a tengerhez, nem is volt és belátható időn belül nem is lesz tengerük. Ám induljunk el a fentemlített doktorandusz nyomában. Bölcsészdiák koromban hallgattam egy antik drámákkal foglalkozó speckolt. A tanárnőtől hallottam, hogy csupán pár tucat görög dráma szövege maradt fenn. Ezek is nagyon érdekesek. Vannak olyan darabok, amelyekből csak idézeteket ismerünk. Ezekről is írtak könyveket. De egy filosznak azok a drámák jelentenek igazi kihívást, amelyeknek csak a címét ismerjük. Magam kiugrott filozopter vagyok és ezért merek belevágni a címben jelölt tárgykörbe.